Az 51. Nemzetközi Biennálé Szépművészeti Kiállítás június 12-én nyílt meg a nagyközönség számára Giardini környékén, egy hatalmas területen Kelet-Velencében. Idén A művészet élménye és a mindig egy kicsit tovább elnevezésű két főattrakció lesz látható 70 ország részvételével és 30 társeseménnyel.
A BBC Go Digital rádióműsora szerint az itt kiállított művészeti alkotások legtöbbje bátran használja a technika által nyújtott távlatokat.

Az idegenvezetés annak megfelelően alakul, amilyen utat választunk sétánk közben, ebben van segítségünkre az említett navigációs eszköz, nehogy eltévedjünk a hatalmas csarnokokban.
Például Candice Breitz, dél-afrikai művésznő, híres hollywoodi mozifilmekből emelt ki jeleneteket és mutatott be 12 képernyőn két szobában. Ez még így önmagámban nem lenne izgalmas, azonban a teljesen új formába öntötte őket: a háttereket elsötétítette, így csak a színészek arca volt látható.

A kivágott részeket újrakeverte, átszerkesztette, összevágta. A végeredmény kiforgatott mondatok és zajok, melyek a csöndtől egészen a kakofóniáig terjednek. Műve kiváló példa arra, hogy miként kínálnak a legújabb vágószoftverek lehetőséget a művészeknek egy olyan újfajta önkifejezési módhoz, amelyet lehetetlen lett volna akár elképzelni is a digitális forradom előtt.

Thomas Ruff német művész munkája 15 felnagyított JPG képből álló sorozat, melyeket digitális fényképezőgéppel készített. Csak tisztes távolságból lehet felismerni, mit ábrázolnak képei, általában erdőket illetve városképeket jelenít meg a művész.

Viszont közelebbről szemlélve felfedezhetjük, milyen tudatosan készítette ezeket a meglehetősen pixeles ábrákat, tisztán szemléltetve azt, hogy a számítógép hogyan építi fel a monitoron a képeket.
Ruff a Go Digital szerint így biztatja a nézőt, hogy kritizálja modern korunk digitális művészetét.

Valóban művészet ez, vagy csak játszadozás a technika adta lehetőséggel a technika kedvéért?
Ezt mindenki döntse el maga.