|
GE: villanykörtegyárból nemzetgazdasági tényező
2005.04.04. 10:47
Nem sok vállalat mondhatja el magáról, hogy reklámarca éveken keresztül az Egyesült Államok elnöke volt, a General Electric azonban ilyen: Ronald Reagan, mielőtt politikai karriert kezdett volna, 1954 és 1962 között a cég vasárnap esti tévéműsorának házigazdája volt.
A vállalat hírnevét mégsem kizárólag ennek köszönheti. A sikersztori 1890-ben kezdődött, amikor Thomas A. Edison, a villanykörte feltalálója megalakította az Edison General Electric Company-t.
A társaság alig néhány év alatt a kibontakozó elektromos ipar vezető cége lett, ami egyszerre köszönhető az alapító zsenialitásának és üzleti érzékének, hiszen összeolvadások, akvizíciók révén a General Electric számos jogdíjat tudhatott magáénak.
Edison szerteágazó érdeklődésének nyomai ma is fellelhetők a GE bonyolult üzleti struktúrájában, beleértve a világítástechnikát, a közlekedést, a műanyagokat, az erőátviteli berendezéseket és az orvosi műszereket. A vállalat sok éven át a világ legértékesebb cége volt, csak a közelmúltban előzte meg a szintén amerikai, olajjal üzletelő Exxon Mobil.
Ha a General Electric sikeréről van szó, az emberek többségének mégis egy név ugrik be azonnal: John F. Welché, a cég közelmúltban leköszönt elnök-vezérigazgatójáé, akit a Fortune magazin 1999-ben az "Évszázad üzletembere" címmel tüntetett ki. Welch 1960-ban vegyészmérnökként kezdte pályafutását a vállalatnál, ahol egy év után - megelégelve a vállalati bürokráciát - benyújtotta felmondását.
Az, hogy mégsem távozott a cégtől, akkori főnökének volt köszönhető, aki egy baráti vacsora keretében lebeszélte elhatározásáról. Welch-et 1981-ben nevezték ki a GE elnök-vezérigazgatójává; negyvennégy évével ő volt a legfiatalabb, aki valaha betöltötte ezt a pozíciót.
Welch húsz éves "uralkodása" bátran nevezhető a GE aranykorának. A vezérigazgató szerint egy zöldségesbolt és egy több százezer embert foglalkoztató világcég vezetése között több a hasonlóság, mint a különbség: jó minőségű áruk, teli polcok, lelkes személyzet, elégedett vevők kellenek, hogy jól menjen az üzlet. Meg is tett mindent, hogy ez így legyen.
Mindenekelőtt felszámolta a bürokráciát, ami pályakezdőként annyira visszatetszést keltett benne, majd új stratégát hirdetett: a vállalat minden divíziója legyen a maga piacán első vagy második; ha ez nem sikerül, az üzletágat el kell adni, vagy fel kell számolni. Welch öt év alatt a GE dolgozóinak negyedét bocsátotta el, összesen 118 ezer embert, ami népszerűségét a közvélemény szemében nemigen növelte.
A vezető nagy vihart kavart az alkalmazottakkal szemben tanúsított elvárásaival is. A cég négyezer menedzserének minden évben értékelni kellett saját beosztottait. Az emberek azon húsz százalékát, akik komoly ambíciókat tápláltak magukban, szakmai fejlődésükben támogatni, jutalmazni, a lelkiismeretesen dolgozó 70 százalékot adó többséget elismerni kellett, a cég iránt kevéssé elkötelezett 10 százaléknak pedig a kirúgás jutott osztályrészül. A fluktuáció - különösen az alsóbb beosztásokban - így meglehetősen nagy volt, de Welch biztos lehetett benne, hogy a menedzsment a cég legkiválóbb embereiből áll. Állítása szerint a GE-t a nagyszerű emberek, nem pedig a nagyszerű stratégiák vitték előre.
Welch keze alatt a General Electric elektromos eszközöket gyártó vállalatból olyan óriási, mégis kellően rugalmas és a piac változásaira gyorsan reagálni képes konglomerátum lett, amelynek a legkülönbözőbb szektorokban vannak érdekeltségei, a repülőgép-motorok és gázturbinák gyártásától kezdve a pénzügyi szolgáltatásokon, műanyagiparon és az orvosi műszerek gyártásán át egészen a médiáig.
A vállalat, amelynek értékét Welch hatalomra kerülésekor 13 milliárd dollárra becsülték, az ezredfordulóra alaposan kinőtte magát, értéke a számítások szerint addigra több százmilliárd dollárra rúgott. A sikert talán legkönnyebb azzal érzékeltetni, hogy ha valaki 1981-ben 10 ezer dollár értékben vásárolt GE részvényeket, az 1999-ben 640 ezer dollárért tudta eladni azokat.
Welch 2001-ben vonult vissza, amikor már élő legendaként tisztelték Amerika- és világszerte. Utódjának már nem volt ekkora szerencséje. A dotkom válság érzékenyen érintette a GE ügyfeleinek nagy részét, és ez a vállalatra is kihatott, a cég részvényeinek értéke harmadával visszaesett. A válságból a GE úgy próbált kilábalni, hogy új piacok felé nyitott; a cég ma mintegy száz országban 300 ezer embernek ad munkát világszerte. "A nyugati világban vannak ugyan fejlődési lehetőségek, de ezek meglehetősen korlátozottak. Manapság a leginkább fejlődőképes piacoknak Kínát, Indiát és a Közel-Keletet tekintjük" - mondta el a BBC-nek Ferdinando Beccalli-Falco, a GE International elnök-vezérigazgatója. "Oda megyünk, ahol infrastruktúrára van szükség. Mozdonyokat, repülőgép-hajtóműveket, energiatermelő eszközöket ajánlunk és hitelt cégeknek, magánszemélyeknek egyaránt. A fejlődő országoknak nagy szükségük van erre."
A cég Magyarországra 1990-ben lépett be a Tungsram felvásárlásával. Az ügylet Welch zseniális húzásai közé tartozott; a nagy múltú magyar gyár felvásárlása a berlini fal leomlása után az első nagy értékű üzlet volt a hajdani keleti blokk országaiban. A GE Hungary Tungsram Lighting a GE Lighting üzletágának legjelentősebb európai fényforrástermelő központja, amely nyolc gyárban 11 ezer dolgozót foglalkoztat. Emellett 2002-ben a cég európai, közel-keleti és afrikai régiójának üzleti központját is ide telepítették.
Az ezredforduló környékén a GE Ózdon és Veresegyházán is gyárat létesített, az előbbiben áram-megszakítók és ipari elektronikus készülékek, az utóbbiban repülőgép-hajtóművek és gázturbinák készülnek. A cég emellett 98 százalékos tulajdonrészt szerzett a Budapest Bankban, ahol cégek és magánszemélyek számára kínál pénzügyi szolgáltatásokat.
Forrás: mfor.hu http://www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=18812&pat=6
|