A kifejezetten súlyos helyzetben levő szerbiai textilipar pedig képtelen felvenni a versenyt az olcsó kínai dömpingáruval.

Az Európai Unió 2004. December 21-én, Brüsszelben parafálta azt a megállapodást, amelynek értelmében 2005. május elsejétől feloldja Szerbia számára a textil- és szövőipari termékek kiviteli korlátjait, és eltöröli a kvótákat, ratifikálására e hó derekán kerül sor. A szerb kormány arra számít, hogy az intézkedés felgyorsítja a működőtőke beáramlását az iparágába. Kezére játszik a tény is, hogy a világcégek gyártási vonalukat fokozatosan Közép- és Dél-Európa alacsony órabérű országaiba: Ukrajnába, Bulgáriába, Romániába és Szerbiába helyezik át.

A 80-as években még virágzó szerbiai konfekcióipar az egységes jugoszláv piac széthullásának legnagyobb vesztese. A délszláv háború idején az iparág előtt nemcsak a külföldi piac zárult be, hanem a nyersanyag-behozatal is megnehezült számára. A hazai lakosság vásárlóerejének csökkenése csak tovább súlyosbította a helyzetet. A belföldi piacot így könnyen meghódíthatta a beözönlő olcsó keleti áru. Az állami készruhagyárak mára teljesen eladósodtak. A piac nagy részét átvette a magánszektor.
Az állami textilgyárak jelenleg a külföldi márkaneveknek, bérmunkában dolgoznak.

E téren is nagy a konkurencia, hiszen a minőségibb munkákra máris rátenyerelt Románia, Bulgária és Törökország, ahol a varrodák alacsonyabb órabérért vállalják a munkát, mint Szerbia. Összehasonlításként: az itteni konfekcióüzemek egy ing megvarrásáért 1,5 eurót fizettetnek, a magánvarrodák pedig darabonként 1,25 euróért dolgoznak, ugyanakkor az ukrán varrodák az ingek darabját mindössze 95 eurocentért varrják.

A szerbiai textilmunkások a leszállítási határidő pontos betartása terén is alul maradnak. A késés oka több ízben is a váratlan munkabeszüntetés, a hatalmas munkaerő-kiesés, mert a dolgozók gyakran kérnek táppénzes szabadságot, hogy ezidő alatt a jól fizető magáncégeknek dolgozhassanak.
Tavaly ugyanis ebben a szektorban a havi átlagbér mindössze 1700-3000 (20-40 euró) dinár között alakult, amiből képtelenség volt megélni.

A szerbiai textilipar újraélesztésében meghatározó szerepet vállalt a GTZ (Gesellschaft für Technische Zusammenarbeit). A német Műszaki Együttműködési Szervezeten keresztül vette fel a salzburgi Schneider Divatház is a Mona, a Novitet, a Tatran, a Kluz készruhagyárakkal a kapcsolatot, miután a német cég Horvátországból és Csehországból valószínűleg ide helyezi át bérmunkáltató tevékenységét.




Forrás: TőzsdeFórum Online