A Kiotói megállapodás 1997 decemberében született, és azt írja elő, hogy 2008 és 2012 között a fejlett ipari országoknak az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenteniük kell a globális felmelegedésért felelős CO2 gáz kibocsátását. És mi tartott 7 évig? Miért csak most lépett életbe az egyezmény? Nos, a hatályba lépéshez az kellett, hogy az 1990-es kibocsátás legalább 55 százalékát produkáló országok ratifikálják az egyezményt.

A világ CO2 kibocsátásának 25 százaléka az Egyesült Államoktól származik, Amerika azonban 2001-ben visszalépett a szerződéstől. A jegyzőkönyv most azért léphetett életbe, mert Oroszország tavaly november csatlakozott, meglett a szükséges 55 százalék, és mostanra a 90 napos türelmi idő is eltelt.
De vajon mire megy a világ a Kiotói jegyzőkönyvvel? Mire megy, hiszen a legnagyobb kibocsátó továbbra sem kíván csatlakozni, miközben az újabb klímamodellek arról szólnak, hogy a veszély sokkal nagyobb, mint ahogy azt 1997-ben gondolták.

Ha nem teszünk semmit, ebben az évszázadban akár 10-11 fokkal is növekedhet a Föld átlaghőmérséklete. Elek László a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium munkatársával, Feiler Józseffel beszélgetett arról, hogy a Kiotói jegyzőkönyv valószínűleg akkor sem hozhat sokat a globális felmelegedés lassításában, ha az aláírók betartják az egyezményt.

- A maga korában, 1997-ben ez a jegyzőkönyv úttörő jellegű vállalkozás volt, ma már egyértelműen látszik, hogy ez csak egy hosszú lépés egy hosszú és valószínűleg elég rögös úton.

- Ehhez képest, mondjuk, nyolc évbe tellett, amíg egyáltalán életbe lépett. Miért?

- Azért ilyen nehéz, mert tulajdonképpen korlátozni kell a gazdaságot vagy pedig valamilyen módon megszorító intézkedéseket kell vállalni.

- Életbe lépett az egyezmény, és?

- Egy jelentős elvarratlan szál van még a kiotói egyezmény kapcsán, hogy hogyan lehet kényszeríteni azokat az államokat, akik nem felelnek meg a vállalásaiknak. Viszont a másik oldalon amellett, hogy hatályba lép, ebben az évben elindulnak a tárgyalások a folytatásról.

- Magyarország mégis nagyon élharcosa volt ennek az egyezménynek. Ennek az egyik oka az volt, hogy az a kvóta, amit Magyarországra megállapítottak, az ránk nézve igazából olyan komoly következményekkel nem jár, mert az eddigi felmérések azt mutatták, hogy mi már most is teljesítjük az elvárásokat.

- Ez azért van így, mert Magyarország számára a bázisidőszak az 1985-87, tehát amihez képest a kibocsátás-csökkentést meg kell határozni, és Magyarországon egy jelentős gazdasági struktúraváltás következett be a kilencvenes évek elején.

- Egyszerűen a nehézipar összeomlása azt eredményezte, hogy nálunk most nincs annyi borzalmasan füstölő gyárkémény.

- Hogyha le akarnám egyszerűsíteni, akkor gyakorlatilag erről van szó, és 2012-ig úgy tűnik, hogy a vállalásainkat tudjuk teljesíteni komolyabb megkötések nélkül. De 2012-ben, ami a történet vége, sokkal nagyobb számok keringenek a nemzetközi köztudatban, mint a kiotói vállalások.

A kiotói vállalások 5,2 százalékot tettek ki, ehhez képest ahhoz, hogy két foknál ne menjen magasabbra a globális átlaghőmérséklet emelkedése, valószínűleg hatvan-nyolcvan százalékos csökkentésre lenne szükség, nem csak a fejlett ipari országokban, hanem globális szinten.



Forrás: Magyar Rádió Online