Amióta beköszöntött az ipari tömegtermelés korszaka, nem kis erőfeszítés kell a megtermelt javak azonosításához és logisztikai kezeléséhez. Nemcsak a gyártónak érdeke, hogy pontosan meg lehessen határozni a megtermelt és kiszállított termékek lelőhelyét, mennyiségét, hanem a kereskedőé is.
A milliónyi árucikk, termék vagy a gyártáshoz szükséges nyersanyag nyomon követése nagy adminisztrációs feladat a gyártási és az értékesítési folyamatban részt vevő összes cégnek.

A vonalkód alapú azonosítási technológia ezt a feladatot igyekszik megoldani.
Az egyedi címkék használatával, illetve a támogató informatikai háttérrendszerekkel hatékonyan lehet „elkísérni" a terméket az alapanyagtól a vásárló kosaráig.

A vonalkód alapú rendszereknek azonban korlátai vannak: például a leolvashatóság. A leolvasónak látnia kell a vonalkódot, különben nem tudja feldolgozni az adatait. Emiatt lehetetlen leolvasni egy doboz vonalkódját, ha az történetesen egy raklapnyi áru közepében bújik meg. Jobb lenne egy nem vizuálisan, hanem elektronikus úton leolvasható olyan eszköz.
Az RFID (Radio Frequency Identification) technológia elege tesz ennek a követelménynek.

Nincs új a lapka alatt

Az RFID nem új ötlet, az Auto-ID Center nemzetközi kutatószervezet már 1999-ben megkezdte működését, s a kezdetektől fogva itt végezték a technológia kidolgozását; a szervezet azonban
2003. október 26-án megszűnt, munkájának eredményét pedig átadta az EPC globalnak.
Az RFID bevezetése és használata sokak érdeke, nem meglepő tehát, hogy a kutatószervezetben több ismert multinacionális cég is részt vesz. A szabványok kidolgozásában, az alkalmazható eszközök, címkék, leolvasók technológiájának fejlesztésében, illetve a költségszintek csökkentésében olyan cégek dolgoznak együtt, mint a Coca Cola, a Gillette, a Johnson & Johnson és az Unilever.

Mivel az RFID technológiája nem lehet a kiválasztott cégek kiváltsága, azért ez a technológia nyílt szabványokon alapul. Minden vállalat kiépítheti az érdekeinek, működésének legjobban megfelelő eszközöket, háttéradatbázisokat, mivel az RFID-címkék, a hozzájuk tartozó adatok a szabványok jóvoltából minden más cég számára is használhatók, feldolgozhatók lesznek. Ezzel elkerülhetők az informatikából ismert, párhuzamosan végzett, egymástól csak alig különböző fejlesztések buktatói.

Sokan vannak, de elegen-e?

A széles körű összefogás természetesen az eszközök, lapkák, leolvasók árára is jó hatással lehet. Számítások szerint az RFID-címkék ára rövidesen 1-2 dollárcentre, a leolvasóké 50 dollár alá süllyedhet. Hogy ez a piac csakugyan fontos, az egyebek mellett abból látszik, hogy nagy világcégek – a Sun Microsystems, az IBM, a HP – egymástól függetlenül nagy erővel dolgozik RFID-fejlesztéseken.
A HP két RFID-partnerségi programot indított, s az következő öt évben 150 millió dolláros kutatási alapból fedezi az RFID-fejlesztéseket. Az IBM öt év alatt 250 millió dollárt akar az érzékelők és más, az RFID-rendszereken használt eszközök fejlesztésére, és 2004 utolsó negyedévében bemutatja új, a WebSphere környezetre alapozott RFID-termékét.

Az új piacról a Sun sem szeretne lemaradni: mint többek között a Gillette RFID-integrátora már bemutatta iForce Partners programját; a hálózati RFID-megoldások fejlesztését segíti Java System RFID Software Toolkit eszközeivel. Ezzel a NetBeans integrált fejlesztőkörnyezet lehetőségeit kihasználó eszközkészlettel egyszerűsödhet és lerövidülhet az RFID-eszközökkel kapcsolatos alkalmazások, programrészek, csatolófelületek fejlesztése.

A pénzőrző lapka

Az RFID-technológia révén a cégek a világon mindenütt sok pénzt takaríthatnak meg, évente együttesen dollármilliárdokat is. Az RFID-t alkalmazó legnagyobb piacon, az Egyesült Államokban évi 30 milliárd dollár fölötti a veszteség a bolti lopások, a raktározási, leltározási nehézségek, pontatlanságok, a gondatlan vagy hibás szállítások miatt. Ehhez még hozzáadódik egy ugyanilyen nagyságrendű veszteség: az, hogy a vásárlók az üzletekben nem találják az árucikket. Ha az RFID-rendszerek szélesebb körben elterjednek, akkor szakértők szerint ezek az összegek a töredékükre csökkenhetnek.

A már említett Gillette jókora, 3-5 éves bevételnövekedést vár a rádiólapkák bevezetésétől.
Az ellátási lánc modernizálásával, RFID alapra helyezésével a Procter & Gamble másfél milliárdos csökkenést remél a logisztika működtetési költségeiben. Az egyik legismertebb ilyen kezdeményezés a Wal-Mart áruházlánctól származik. A cég 2005. január 1-jétől – többszöri határidő-módosítás után – rádiófrekvenciás azonosító címkézést követel száz legnagyobb egyesült államokbeli beszállítójától.
Az amerikai kiskereskedelemben tavaly 91,5 millió dollárt költöttek az RFID technológia bevezetésére és használatára. Az IDC előrejelzése szerint 2008-ra ez az összeg könnyen 1,3 milliárd dollárra nőhet.



Forrás: fn.hu
http://www.fn.hu/cikk.php?id=27&cid=90338