|
Cikigroup – zűrök a Citibanknál
2004.10.10. 13:38
A Citigroupnál a korábbi vezetőtől örökölt agresszív cégkultúra veszélyezteti a világ legnagyobb bankjának jó hírnevét. A Citi a közelmúltban három földrészen is a hatóságok célkeresztjébe került.
Kitűnő napjuk volt még augusztus 2-án az amerikai Citigroup londoni kötvénykereskedőinek. Aznap délelőtt piacra dobtak legalább 13,3 milliárd dollár összértékű európai államkötvényt, majd úgy fél órán belül alacsonyabb áron visszavásárolták a papírok harmadát, amivel - a konkurencia szerint - 24 millió dollár nyereségre tehettek szert. Ám miközben a Citi brókerei diadalünnepet ültek, odakint a parketten elszabadultak az indulatok. Az akció nem volt ugyan illegális, de megsértett egy íratlan normát, nevezetesen, hogy a piacot nem szabad átverni, és pláne nem szabad így előnyt kovácsolni a gyenge nyári forgalom idején.
Bocsánatkérések
Amióta egy évvel ezelőtt Charles O. „Chuck" Prince átvette a Citi vezérigazgatói posztját, egy sor személyes látogatáson és üzenetek formájában azt igyekszik a 275 ezer alkalmazott fejébe sulykolni, hogy nem akar többé rossz publicitást. E tekintetben a Citi egyelőre rosszul teljesít. Negatív hírek jelennek meg róla, és három földrészen is a hatóságok célkeresztjébe került. Augusztus 18-án a brit pénzügyi felügyelet hivatalos vizsgálatot indított az említett kötvényügylet kapcsán. A Citi - bár azt nem ismeri el, hogy felhatalmazta a kereskedőket a trükkre - bocsánatot kért a történtekért, és megígérte, hogy a jövőben nem kerül sor hasonlóra.
Egy hónappal később azonban a Citi ismét felhívta magára a figyelmet. Szeptember 17-én a japán hatóságok felszólították, hogy jövő szeptemberig zárja be ottani magánbankját. Egy 2001 augusztusában kezdődött vizsgálat ugyanis fényt derített arra, hogy hét éven át egy sor jogsértés történt, ideértve a laza irányítást, a pénzmosás megelőzése terén tanúsított hanyagságot, valamint „számos olyan tisztességtelen tranzakciót, amelyekben kétes eszközökkel óriási nyereségeket értek el." A Citi bocsánatkérő közleményt adott ki, felmondott hat bankárjának, nyolc másiknak pedig csökkentette a fizetését, továbbá megígérte, hogy javítja a belső ellenőrzést valamennyi japán részlegénél. Egy hét sem telt el, és a tokiói pénzügyi tárca eltiltotta a bankot az államkötvény-aukciókon való részvételtől.
A BusinessWeek most megtudta, hogy az amerikai értékpapír-piaci felügyelet és az értékpapír-kereskedők országos szövetsége többek közt a Citi magas rangú tisztviselői ellen is vizsgálatot folytat, amiért a tőzsdei technológiai boom idején nem felügyelték megfelelően az elemzőket és a befektetési bankárokat, azaz nem akadályozták meg a befektetők számára veszteséget okozó érdekkonfliktusokat.
Foltok
Londoni bankárok például azt állítják, hogy az augusztus eleji manőverrel kasszírozott szerény nyereség nem érte meg a bank nevén esett foltot. Túl azon, hogy magára vonta a pénzügyi felügyelet figyelmét, a Citi kihívta maga ellen néhány kormány, köztük a belga és az olasz haragját is, amelyek erősen támaszkodnak a nemzetközi kötvénypiacokra, és gyakran adnak jövedelmező megbízásokat a Citinek az ügyletek lebonyolítására.
Tisztán pénzügyi szempontból, vagyis eltekintve a pr-bonyodalmaktól, Prince eddig kifejezetten sikeresnek mondhatja magát. Amióta hivatalban van, a bank két negyedévben is profitrekordot döntött, az idei első negyedévre 5,27 milliárd dollár nyereséget jelentve. A korábbi vezérigazgató, Weill által kialakított növekedési kultúra nyilvánvalóan tovább él, s Prince-nek most óvatosan mérsékelnie kellene a bank energiáját, vigyázva, nehogy túl sokat elvegyen belőle. „Szükségünk van morális iránytűre, hogy felelősen és becsületesen teljesítsük a növekedési és nyereségcélokat. A Citigroup kultúrájának egyet kell jelentenie az integritással" - hangsúlyozta szeptember 20-ai üzenetében.
A szép szavak persze csak akkor érnek valamit, ha Prince megtalálja a módját, hogy világszerte az alkalmazottak tízezreinek vérévé váljon a tisztességesség kultúrája. Minél gyorsabban megoldja ezt, annál hamarabb tűnnek el a bank ügyletei a lapok címoldalairól.
Forrás: fn.hu http://www.fn.hu/cikk.php?id=16&cid=87989
|