Kína valósággal versenyt fut az energiáért. Az évtizedek óta robbanásban lévő gazdaságnak oly mértékben növekszik az energiaigénye, hogy az mára fontos tényezőjévé vált az olaj világpiaci árának is. Ugyanakkor számos nagyvárosban jellemzők az áramszünetek. Az ország néhány éve nettó energiaimportőr, s mindent megtesz újabb források felkutatásáért.

Jelenleg is zajlik a világ legnagyobb vízi energetikai létesítményének, a Három Szorosnak az építése.
Az erőmű már részlegesen üzemel, de még évekbe telik, mire eléri teljes kapacitását. (Pekinget sokan bírálják a vízenergia mértéktelen felhasználása, annak káros hatásai miatt.) Emberemlékezet óta húzódik egy Oroszországból érkező olajvezeték építéséről folyó vita. Az orosz olajiparban tapasztalható káoszban azt a dilemmát forgatják, vajon az isten háta mögötti angarszki mezőről Kínába vigyenek-e vezetéket, vagy Nahodka kikötőjébe, ahonnan aztán hajóval lehetne elszállítani az olajat. Utóbbit Japán és
Dél-Korea favorizálná, de döntés híján egyik elképzelés sincs a megvalósítás fázisában. Közben a napokban bejelentették, hogy az Oroszországból vonaton érkező olaj az idén megduplázódott a korábbiakhoz képest. Ugyancsak közölték, hogy Kína a jövőben részt vesz az úgynevezett Szahalin-2 földgázprogramban, amelyet egyébként nyugati cégek irányítanak. Nemrég született megállapodás arról, hogy Üzbegisztánból építenek olajvezetéket Kínába.

Az ütemesen emelkedő olajárak láthatóan nem csillapítják az energiaétvágyat, mára Kína a világ második legnagyobb energiafogyasztójává vált az Egyesült Államok után. Pedig ezen a piacon éppen hátrányos az országra nézve, hogy a jüant szigorúan a dollárhoz kötötték, hiszen a dollárnak az olajárban megjelenő hosszú gyengülése így valóban jelentős árnövekedést okoz. A kínai belső piacon azonban nem beszélhetünk igazi piaci árakról, bár az elmúlt időszakban itt is kénytelenek voltak valamelyest érzékeltetni a világtrendet.



Forrás: Népszabadság Online
http://www.nol.hu/cikk/330843/