Minden korábbinál többet, 40,37 eurót ígért az Arcelor részvényeinek darabjáért Lakshmi Mittal, brit-indiai milliárdos, hogy a luxemburgi székhelyű, ám Franciaországban és Belgiumban is saját érdekeltségnek tartott cég végül elfogadja a Mittal Steel korábban ellenségesnek tartott felvásárlási ajánlatát. Ez legalább 30 milliárd eurós - mintegy 8400 milliárd forintos - üzletet jelent. Eközben viszont Alekszej Mordasov, az orosz Szeversztal erős embere igyekezett lejjebb vinni korábbi ajánlatát - így nem 32, hanem csak
25 százalékot megcélozva az Arcelor-Szeversztal egyesülés révén létrejövő cégcsoportban.

Inkább az indiai tulajdonossal megfejelt Mittal, vagy pedig az oroszok? Melyik a kisebb üzleti kockázat? - ezt volt hivatott eldönteni az Arcelor vasárnapi, rendkívüli igazgatótanácsi ülése. A Mittal hónapokon át élesen elhárított közeledése azt követően vált elfogadhatóvá az EU vezető acélvállalata számára, hogy a részvényesek az "orosz kockázat" miatt megfúrták az igazgatótanácsban már-már nyélbe ütött üzletet.

Ennek értelmében az Arcelor 11,7 milliárd euróért felvásárolta volna a Szeversztalt, mégpedig tőkeemeléssel, amelyet Mordasov maga finanszírozott volna. Ezen túl 1,25 milliárd eurót készpénzben is befizetett volna Luxemburgba, vállalva, hogy négy éven át nem bővíti részvénypakettjét. (33,3 százalékkal az orosz mágnás már nem csak a cég legnagyobb tulajdonosává válhatott volna - leelőzve a luxemburgi államot -, de kötelessége is lett volna vételi ajánlatot tenni a részvényes társaknak a többi papírra.)

A hollandiai bejegyzésű Mittal korábban 37,74 eurót ajánlott a részvényekért, ám az ezekkel való kereskedést szerdán 35,02 euró értéknél beszüntették, mivel túlságosan spekulatívnak találták.
(A kereskedés hétfői újranyitása indokolta a vasárnapi, rendkívüli ülést.) Az Arcelor korábban még attól tartott, hogy a Mittal "bóvlinak" minősített üzleti filozófiájával egyszerűen felfalná, s ráadásul 40-60 ezer munkahelyet tenne fölöslegessé Nyugat-Európában.

Holott a fúzió nagyon is logikusnak tűnik. A világ két vezető acélipari óriásáról van szó, amely több tízmillió tonnás évi termelésével utasítja maga mögé japán, dél-koreai, kínai és amerikai vetélytársait.
A cégek földrajzilag kiegészítik egymást: a Mittal Észak-Amerikában és Kelet-Európában, az Arcelor pedig Nyugat-Európában és Latin-Amerikában erős. Egyesülésükkel a világpiac tizenkét százalékát ellenőrző, több mint negyedmillió főt foglalkoztató gigavállalat jöhetne létre.

A Mittal-Arcelor üzlet az acélipar egészének fúziós tendenciájába illeszkedik. A 80-as évekig Európa acélipara többségében közvetve vagy közvetlenül az állami szektortól függött. Fájdalmas szerkezetátalakítással, költségleépítéssel, tömeges elbocsátásokkal csak a legkiemelkedőbbek jutottak el mára oda, hogy a globális versenyben is megállják a helyüket. A ma 94 ezer főt foglalkoztató és bőven nyereséges Arcelor 2001-ben még 681 millió eurós veszteséggel debütált. Az óriások túlélését biztosítja, hogy a kínai ipari fejlődés megugrása óriási keresletet teremtett az acéliparon, s az egekbe röpítette az árakat - ami az autógyáraknak viszont a legkevésbé sem kedvez.





Forrás: nol.hu
http://www.nol.hu/cikk/408657/