Szakértők szerint az automatikus tűzriasztások 90 százaléka téves. Ennek következtében a tűzoltók először ellenőrzik, hogy valódi tűzesetről vagy téves riasztásról van-e szó. Ez viszont késedelemmel jár, ami tűz esetén csak növeli a veszteséget. Lakóépületekben is megtévesztő lehet egy automata tűzriasztó használata, mert egy idő után a lakók esetleg nem veszik figyelembe, és valódi tűz esetén sem reagálnak a riasztásra.

A kutatók ezeket a téves riasztásokat szeretnék elkerülni, ezért új típusú érzékelővel kísérleteznek.
A nemzetközi együttműködésben kifejlesztett IMOS rendszer két érzékelő segítségével azonosítja a vészhelyzetet. Egy klasszikus optikai szenzor a fény szóródása alapján jelzi a füstöt, egy elektromos vezető polimer pedig bizonyos gázok jelenlétére reagál. Egy ilyen műanyagnak az elektromos vezetőképessége változik meg a levegő összetételének megváltozására. A változás attól függ, hogy milyen gáz került a levegőbe, ezért másképpen jelzi a tűzzel nem járó cigarettafüst megjelenését.

Az IMOS rendszer elsősorban a fa, a gyapjú, a papír, a különböző műanyagok és a cigaretta égése során keletkező vegyületekre reagál. A tűzjelző telepítésekor olyan vezető polimeranyagot választanak, amely a helységben levő éghető anyagok füstjére érzékeny, így például nem reagál arra, ha valaki cigarettára gyújt. Az egyik teszt során éppen egy iroda dohányzó helyiségébe telepítettek egy ilyen tűzjelzőt.
A berendezés állandóan füstben volt, mégsem jelzett tüzet. Az első tesztek tehát sikerrel végződtek, a feltalálók a szenzor reakcióidejét szeretnék még lerövidíteni, mielőtt megjelennek vele a piacon.





Forrás: origo.hu
http://www.origo.hu/tudomany/technika/20060216tevedhetetlen.html