A Magyar Suzuki Rt. fizikai dolgozói azt akarják, ami más munkahelyeken természetes: szabad szombatot, nyolc órás munkaidőt, legalább tíz nap egyben kivehető szabadságot. Nyilván azért akarják, mert mindez nem jár nekik. Ilyenkor az újságíró megkérdezné a munkaadót, mondja már, hová tüntették a járandóságokat? De Esztergomban a munkaadók is eltűntek.

Pedig érdekes dolgok történnek a határ menti autós fellegvárban. Január közepén a gyárkapun kívül, egy bérelt autóbuszban alakult meg az esztergomi Suzuki gyárban dolgozók szakszervezete, mert a vezetőség nem volt hajlandó helyiséget biztosítani az érdekképviselet számára.

Párma Zsolt szakszervezeti elnök a gyárban tapasztalható sorozatos törvénysértésekkel indokolja az érdekvédelmi csoportosulás létrejöttét. Mivel senki nem védte eddig a dolgozók jogait, ezzel visszaélt a magyar menedzsment, amely a szakszervezeti vezető véleménye szerint túlságosan is meg akar felelni a japán tulajdonosi elvárásoknak. A dolgozókat például kizárólag az üzemi dudaszóra engedik pihenni, az esetleges lemaradásokat pedig a futószalag gyorsításával igyekeznek behozni.

A szakszervezet-alapítók névsora még titkos, mert egyelőre csupán a tisztségviselők élveznek védelmet.
A többiek állása veszélybe kerülhet, ha a képviselet hivatalos bejegyzése előtt tudomást szereznek kilétükről a gyár vezetői – véli Párma Zsolt, aki szerint az új szakszervezet célja nem lehet más, mint egy elfogadható kollektív szerződés kikényszerítése a vezetőségtől.

Toma László szakszervezet-kutató minderről azt mondja, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a szocializmus idején formális volt, most meg nem létezhet politikai kapcsolatok nélkül. A szakszervezeti mozgalom depressziója különösen veszélyes akkor, amikor a nemzetközi tőke igen szervezetten lép fel a világ minden táján, miközben a szakszervezetek a fejetlenség jeleit mutatják. A kutató szerint a kormányoknak életben kell tartaniuk a szakszervezeti struktúrát, mert másképp az érdekérvényesítés rendszere összeomlik.