November közepén bízta meg a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Rt. vezérigazgatói teendőinek ellátásával Pálfi Józsefet, aki három héttel később már arra készül, hogy bejelentse, száz ember munkahelye megszűnik a Hegyköz legnagyobb munkáltatójánál.

- Fogalmazhatunk úgy is, hogy száz munkahely megszűnik – mondja Pálfi József -, de úgy is, hogy háromszáz munkahely megmarad. November 30-án járt le egy bankkal a forgóeszközhitelünk.
A bank a reorganizációs programunktól teszi függővé a hitelvisszafizetés meghosszabbítását. Ha ez nem történik meg, veszélybe kerülhet a gyár.

Egy évnyi eladatlan raktárkészletünk van, kis képzavarral élve a porcelán kifolyik a gyárból. Mondhatom persze, maradjon meg minden munkahely, de akkor milyen munkát adok a dolgozóknak?
Egymilliárd forint a Hollóházi Porcelán Manufaktúra éves árbevétele, ez alá kell csökkenteni a kiadásokat, hogy megállítsuk a veszteség továbbtermelődését. Kénytelenek vagyunk 100 dolgozótól megválni.

Természetesen igyekszünk úgy kialakítani az elbocsátandók listáját, hogy az aktív korból kifelé tartóktól váljunk meg. Bármennyire hihetetlen, magam sem nagyon hittem, de sokan kérik, hadd menjenek el. December 16-án jelentjük be a leépítést és csak január 16-tól válunk meg a dolgozóktól.

Tudom persze azt is, akik innen kikerülnek, azok a munkaerőpiactól is távol kerülnek és idővel azokat a települési önkormányzatokat hozzák nehéz helyzetbe, ahol élnek. Itt lenne igazán feladata a területpolitikának, hogy támogassa azokat a kisvállalkozásokat, akik alkalmazni tudnák ezeket az embereket.

Pálfi József korábban a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vezérigazgatójaként dolgozott. Arra a kérdésre, ez a két egymástól távol eső terület más szemléletet kíván-e, határozott nem a válasz.

- A vezérigazgatónak elsősorban nem az a feladata, hogy a termelési technológiát felügyelje, hanem az, hogy gazdaságosan működtesse a rábízott vállalatot – teszi hozzá Pálfi József. - Évtizedek óta elhanyagolták a szellemi kapacitás fejlesztését Hollóházán.

Magyarországon még mindig tartja magát az a nézet, a produktív munkaerőt kell megtartani. Én erre azt mondom, a világ ma nem arra tart, hogy meg tudjuk-e termelni az adott terméket, hiszen porcelánt Kínában, Ukrajnában, Romániában az itteninél jóval olcsóbban legyártanak. A nagy feladat az, miként tudjuk a termékeket eladni. Éppen ezért a piackutatás, a marketing felé fogunk nyitni és ezen a területen létszámbővítést hajtunk végre, hiszen ennek a cégnek jelenleg egy valódi marketingese sincs, ami tarthatatlan állapot.

Nem pénzügyi-, piacproblémáink vannak. A nagyfelhasználók felé kell nyitnunk, megtartani a két légitársasággal való szerződésünket és megnyerni étterem- vagy szállodaláncokat. Nem háromezerféle, zömmel eladhatatlan terméket kell gyártani mint jelenleg, hanem olyanokat, amit értékesíteni is tudunk. Ennek első lépéseként már felvettük a kapcsolatot a pécsi Zsolnay Porcelángyárral, amelynek eredményeként kooperációban állítunk elő porcelántermékeket. Ha látjuk az irányt, ha látjuk a piacokat, ha felfelé fut a termelés, akkor az sem kizárt, hogy további létszámbővítést alkalmazunk a gyártó részlegeknél is.




Forrás: boon.hu